Küzdenek a hóval Szegeden a munkagépek, küzdenek a járdát takarító emberek is. Munka után és hétvégén kiváló testmozgás egy kis hólapátolás: több mint egy hete majdnem minden napra jut belőle. Egyre kevesebb a hely, ahová a lapát hófelhőjét elrepíthetjük, mert már szinte mindenhol "hegyek" magasodnak.
Újra megküzdöttem a hóval ma délután, és mire úgy gondoltam, hogy sikerült végeznem a munkával és kellemesen elfáradtam, jött az égi áldás - a tetőről! Az olvadás bizonyítéka. Még jó, hogy nem álltam az eresz alatt a lavina pillanataiban, így csak elcsodálkoztam az épület előtt pár pillanatra kialakuló hófehér függöny láttán. Nem temetett maga alá a több mint másfél méter vastag omladék, tehát kezdhettem onnan az egészet, ahol abbahagytam. Az árok pedig telítődött, gyakorlatilag eltűnt, megtöltötte a hó. De legalább a járda újra járható, és a tetőnek sem kell már cipelnie a tetemes mennyiségű fehér leplet a teljes elolvadásig.
2012. február 13., hétfő
2012. február 4., szombat
Motorizált szánkó
"Kényelmes világ ez" - szokta mondani egy ismerősöm, ha az autós túrázásról van szó. Hogy milyen igaz ez, arra a ma délutáni élményem kitűnő bizonyíték. Szinte lehetetlenné vált a közlekedés a hirtelen ránk zúdult hómennyiség miatt, mégis sokan túráztatják a kocsijukat. Azt hittem, nem hiszek a szememnek, amikor a Katona József utcában apuci húzta a kisgyerekét szánkón. Mi ebben olyan különös? Hát az, hogy a szánkó kötelét rákötötték a vonóhorogra, úgy indultak furikázni. Szerencsétlen lurkó szívta a kipufogógázt, miközben mögötte pár méterrel jött a másik autó. Ha ne adj Isten leesett volna egy döccenőn vagy a kanyarban, mi történik? Erre nem gondolt a puhány fater, mert már olyan kényelmes világban élünk, hogy a szánhúzáshoz se kell megizzadni.
2012. február 3., péntek
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)